Vissza a régi kerékvágásba! Vagy mégsem?! – 2008.
A 2008. év nagy reményekkel folytatódott. A Veszprémi Állatkertben 2007-ben igazgatóváltás történt, és a lovasoktató-kérdés problémáját az új Igazgató Úr – Török László - rendkívül gyorsan orvosolta.
Ebből kifolyólag a lovasok egy határozott, a lovas életet, a lovassportot támogató embert láttak benne (…eleinte, de ez gyorsan megváltozott – olvassátok csak tovább…).
Nagy hírverés közepedte megérkezett Pablo a hím szélesszájú orrszarvúnk, akinek kifutója a lovaspályánkon lett kiépítve. Igen…Elvették a hatalmas, versenyeknek otthont adó lovaspályát. 2 rettenetesen pici karámba szorultunk ki, amelyekbe egy lovat sem raktunk volna ki szívesen ( annyira rossz minőségű volt ), hát lovagolni sem volt bennük valami nagy élmény. Folyton attól rettegni, hogy mikor esünk el a lovakkal, mikor sérül meg a szűk fordulók miatt stb. A lovasok a teljes pánik állapotába kerültek. Természetesen Igazgató Úr ezt a problémát is viszonylag gyorsan megoldotta. A lovasiskola új lovaspályát kapott. Nem olyan nagyot mint ami azelőtt volt, de a célnak tökéletesen megfelel azóta is itt lovagolunk.
Az új pálya átadására [2008.09.27.] kisebb lovas bemutatóval készültünk fel, ezzel megköszönve Török László Igazgató Úrnak. Ekkor kezdett visszaállni minden a régibe - egész nap kint a lovardában, segítség a lovak körül, jó közösségi élet egy új csapattal stb. Mindez már gyanúsan szép volt hogy igaz legyen. Megérzéseink sajnos nem tévedtek… Az orrszarvú hím ugyanis az angol boxok mögött volt közvetlen elhelyezve a régi istállóban, ahol eredetileg a lovaink voltak „elszállásolva”. Mivel igencsak veszélyes állatról van szó, így mindenütt vastag villanypásztorok lettek kihelyezve ( még a pónikarámba is !!! O_O ) Ebből következően újabb és újabb igazgatói utasítások, szabályok jelentek meg a nyergesajtón.
Már papírok tömkelegét gyűjtögettük össze, nevetségesebbnél nevetségesebb szabályokkal. Példának okáért: lovaglás után menj haza, csak nem gondolod, hogy ottmaradhatsz a lovakkal??? Még a végén meglátod az orrszarvút. VAGY: lovasoktató jelenlétében lehet csak lovat ápolni, a lóhoz hozzáérni vagy bármi egyéb tevékenységet végezni. VAGY: a kiskecskének nem segíthetünk szopni ( mert ugyebár az anya nem hagyta hogy cumizzon a pici, mi pedig segítettünk neki)-szörnyen veszélyes feladat VAGY:a pónikarámba nem mehetünk be még lovasoktatóval sem, mert agyonrúgnak a pónik. ( baromi érdekes, hogy 8 éve itt lovagolok, de egyetlen egyszer még egy rossz mozdulatuk sem volt a pónihorse-oknak ) De még ezer meg ezer ilyet tudnék felsorolni. Tényleg nevetséges ami itt ment. Azon csodálkozom, hogy egyáltalán levegőt lehetett még venni a lovardában. Mintha T.L. meg akarná ölni a lovaséletet a Gulyadombon, vagy nem tudom.
A lényeg, hogy Anita azért minket a pártfogásába vett, és engedte ennek ellenére, hogy kint maradjunk, segítsünk a lovak körül, hiszen tudja, hogy van némi tapasztalatunk ilyen téren. Az új kis lovardai csapat tagjai ( Kozma Vanda, Tóth Zsófi, Sáringer Viki és én) egyenként 5-6-7-8 lovas évet tudhatunk magunk mögött, nehogy már egy lóápoláshoz aláírt papíros engedély kelljen. Poénos… Szépen így oldottuk meg a dolgot. Pontosabban Anita.
Anita is ugyanazon véleményen van mint mi. Egy lovasiskola nem CSAK attól lovasiskola, hogy ott meg lehet tanulni lovagolni, hanem attól, hogy a lovasok megtanulják, hogyan kell bánni a lóval, hogyan „kommunikáljunk” velük, hogyan építsünk ki egy jó kapcsolatot az állattal stb. Ezt 1 óra lovaglással nem lehet megvalósítani. Ehhez igenis szükség van arra, hogy a lovas kint tudjon maradni a lovak körül és beleszokjon a lovardai életbe.
Amennyire biztatóan, reményekkel teli indult a 2008-as év- hiszen 2 ló is érkezett, Csenge és Stefán- , egyre jobban körvonalazódott bennünk, hogy itt SOHA nem lesz már nyugodt, normális lovasiskola és persze az is, hogy az igazgatónak ez nem is szándéka, hogy legyen. Ő a lovaglást mindössze egy szolgáltatásnak tekinti, és nem tartja fontosnak szem előtt tartani, hogy a lovasok versenyzői szintre juthassanak. A lovasiskola színvonala oly mértékben romlott, hogy egy egyszerű ügyességi verseny helyszínének gyakorlatilag alkalmatlan. 2007 óta már BIOTOP versenyeket sem rendeznek nálunk az uralkodó állapotok miatt.
Már kezdtünk volna visszaszokni a régi kerékvágásba,lecsillapodtak a kedélyek, mégis ez a kezdeti nyugalom felborult, minden a feje tetejére állt. Na ennyit a csodálatos 2008-as évről.
(2009 a következő menüpontban!)
A beszámolór írta: Ruzsi - a szerkesztő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
