A ló fogazata

Lovaink legelő állatok, és fogaik is tökéletesen alkalmazkodtak ehhez az életmódhoz.  A lovak fogazata két nagy csoportra osztható:

• Metszőfogak: a ló szájában elől látjuk, és általában ezeket nézegetjük. A tápanyag megragadásáért felelősek.
• Rágófogazat: a táplálék felaprózásáért felelnek. Előzápfogakból és zápfogakból áll. Hátul, mélyen a szájüregben foglalnak helyet és nem könnyű hozzájuk férni. A rágófogak szorosan egymás mellett helyezkednek el, így egységes felületű rágófelszínt hoznak létre. Ez a fogsorív, ami rendkívül változatos alakú. Van ahol teljesen egyenes, van ahol felfelé hajlik úgy, hogy az utolsó két rágófog felülete szöget zár be a rágófelszín vonalával.

A metszőfogak a rágófogaktól nagyon távol esnek, egy hosszú fog nélküli rész választja el a két rágóegységet, és csak a szemfogak találhatók meg ebben a térben. Ahogy az emberek, úgy a lovak is két garnitúra foggal rendelkeznek életük során.

Tejfogak: A teljes bébi-fog garnitúra 3 metsző (I) és 3 rágófogból áll negyedenként. A középen kibújó metszőfog (I/1) gyakran már születéskor jelen van, de legkésőbb pár napos korban előbújik. A középső (I/2) metszőfog 4-6 hetes korra jelenik meg. A szélső (corner) (I/3) 6-9 hónapos korra fejlődik ki. A rágófogak közül csak az előzápfogaknak (premoláris, PM) van tejfog változatuk. Az előzápfogak (PM2, PM3, PM4) kb. 2 hetes korra bújnak elő. Állandó fogak: a csikó 2.5 éves és 5 éves kora között normális körülmények között az összes tejfog leváltódik, azaz állandóra cserélődik. Ezen kívül a fiatal ló 12 új fogat is kap, illetve mének és heréltek esetén 4 szemfog, (caninus) és 0-4 farkasfog (PM1) is megjelenhet.

A metszőfogak állandóan nőnek, így a rágás hiánya miatt elmaradó kopás következtében hosszuk annyira megnőhet, hogy ezáltal hátul a rágófogak nem tudnak teljesen érintkezni, így nem kopnak megfelelően, emiatt a rágófogak akadálytalanul túlnőnek. A lovak felső állkapcsa szélesebb, mint az alsó, így normális körülmények között a fogfelszínnek csak egy része találkozik egymással, ennek következtében bizonyos széleken eleve túlnövekedés indul meg.

A fogak folyamatos növekedése és kopása eredményezi a sok fogrendellenességet és szájüregi problémát. Míg a lovak a szuvas fogaktól és a fogínyproblémáktól nem szenvednek olyan gyakran (bár mostanában elég sok ilyen esettel találkozom), addig a folyamatosan növekedő fogak egyedi betegségeket képesek okozni. Ha a ló elveszíti a fogát, illetve az abnormálisan fejlődik, vagy kopik, akkor az ellenoldali fognak lehetősége van háborítatlanul fejlődni. A domináns fog ezután belenő az ellenoldali fogsorba, illetve rendellenesen kezdi el koptatni a másik fogat vagy fogakat. Ez a lónak fájdalmat okoz, és megváltozik a rágás biomechanizmusa is. A rendellenes rágás fogyáshoz vezet, fertőzés alakulhat ki, rosszabb esetben kólika is jelentkezhet.

Ha nem csak egy, hanem több domináns fog is kialakul a szájüregben, akkor a fogsorív magasabb ill. alacsonyabb szekciókból áll, ezt hullámfogazatnak hívjuk. Sajnos a ló egész élete folyamán karban kell tartani ezeket az elváltozásokat, hiszen korrekció nélkül súlyos rendellenesség alakulhat ki. Mivel a felső és alsó rágófelszín nem tökéletesen fedi egymást, és rágás közben is csak egy bizonyos hányada érintkezik egymással, így előfordul, hogy a fog egyes részei állandóan kopnak, bizonyos részei pedig az ellenoldali fog koptató hatásnak nem lesz kitéve.

Ha rágás közben a takarmány kiesik a szájból, ha a ló "bagózik", ha orrfolyás, bűzös lehelet, fogyás, állkapcsi duzzanatok jelentkeznek, nagy eséllyel fogproblémára gyanakodhatunk. Bár a tünetek kifejezettek, az okok feltárása mégis nagyon alapos, részletes szájüregi vizsgálatot igényelnek. Javaslom, hogy legalább évente minden lovat vessünk alá részletes és szakszerű fogászati vizsgálatnak. Nagyon fontos, hogy komplett vizsgálat legyen, és ne csak egy felületes betekintés a szájüregbe.

Metszőfogak
A ló a metszőfogakkal ragadja meg a táplálékot (pl. a füvet). A mesterséges táplálékok elterjedésével, a legelési idő lerövidülésével a metszőfogak kopása elmarad a kívánatostól. A metszőfogak összetétele kismértékben különbözik a rágófogakétól. A fog tömegét a dentinállomány adja, ezt a zománcréteg fedi, kívülről pedig a cementréteg burkolja. A metszőfogak alakja a kor előrehaladtával változik: a kezdetben ovális alak végül háromszögletűvé válik. A metszőfogak szöge is módosul az évek múlásával.

Szemfogak
A metsző és rágófogak között találhatjuk meg a szemfogakat. Gyakran a felső állkapcson kissé távolabb helyezkednek el a metszőfogaktól, mint az alsón. Főleg csődöröknél jellemző, de a kancák kb. 25-30%-ban is előfordulnak, bár ezek jóval kisebbek ill. a kibújás közeli állapotban a felszín alatt találhatók. A fog nagy része a felszín alatt található, mélyen beágyazódva a csontos üregébe. Mének esetében néha igen fejlettek, hosszúra nőnek, éles szélűek, erős harci eszköznek számítanak. Nincs váltófoguk, azaz tejfoguk. A lovak 4-5 éves korára fejlődnek ki. Főleg sportlovaknál okozhat problémát, így szakszerű kezelésük indokolt. Nagyon gyakran nagy mennyiségű fogkő rakódik rá.

Első előzápfog (farkasfog)
A farkasfogak, ezek a picinyke, éles, ma már funkció nélküli előzápfogak az első rágófogak előtt (PM2) bújnak ki. Általában a felső állkapocsban találjuk, de néha az alsó állkapocsban is megvannak, bár nem bújnak elő. A kibújásukat kb. az élet 5-6. hónapjára tehetjük. Nagyon változatos nagyságú, alakú és helyeződésű fogakról van szó, néha igen nagyra nőnek. Ezek a fogak néha nem bújnak ki, de megvannak. Ilyenkor "vakfogról" beszélünk. Egy picike kis kidudorodást észlelünk az előzápfogak előtt. Gyakran rosszul helyeződnek, a foghíjas részbe kerülnek, és a zabla nyomása következtében fájdalmat okoznak. A nyomás kisebesedéshez és fekélyhez is vezethet. A ló menekül a fájdalom elöl.

Rágófogak
A rágófogazat állandóan növő és állandóan lekopó daráló egység. Kb 2-4 mm-t nő és kopik évente. Lovaink egyedfejlődése során úgynevezett hosszú koronájú (hypsodont) fogazat alakult ki. A hypsodont fogak magas, hosszú fogak és állandóan bújnak kifelé az ínyből, ahogy kialakulnak. Az íny felett látható rész a korona, a nem látható rész, amely a csontos állkapocsban van, az pedig az ún. tartalék korona ill. a rövid gyökérrész. A fogak cementállományból, zománcállományból és dentinállományból állnak. A zománcállomány játssza a legfontosabb szerepet a takarmányrészek őrlésében. A rágófelszínek találkozásánál a zomácállomány zománccal való találkozása elengedhetetlen. Ha valamilyen oknál fogva (foghiány, rendellenes fognövekedés stb) ez a kontaktus sérül, akkor a zománcállomány a sokkal lágyabb szerkezetű dentinréteggel találkozik. Ez esetben a dentin gyorsan elkopik, vagyis a sokkal lágyabb állományú fog deformálódik.

A versenylovakat, vagyis a galopp és ügetőlovakat köztudottan elég fiatalon, éppen a fogváltás időszakában óriási munkára fogják. A lovaknak ekkor 24 bébi-fogat kell kiváltaniuk, a további új fogakkal együtt pedig összesen 36-44 új fog képződik a szájüregükben. Esetenként érthető módon jelentős fájdalommal jár a lónak, amikor a zablát a szájába helyezik, meghúzzák az orrszíjat, esetleg rögzítik, lekötik a nyelvét. A fogak éles szélei és a fogváltásból eredő diszkomfort érzet igen sok problémát okoz a fiatal csikóknak, sőt esetenként az is előfordulhat, hogy emiatt az állat használhatatlanná válik a versenysportban.

Fogazat betegségei, hibái:

- Fejlődési hibák:
• farkasfogak (szemfog és előzápfogak között)
• rendellenesen fejlődő álkapocs
• rendellenes fognövekedés (pl. egymásra nőtt fogak)

- Kifejlettkori problémák, betegségek:
• fogkopás zavarai (éles szegélyek, fogcsúcs, ollós fogkopás) – komoly rágási zavarokat okozhat
• túlzott fogkopás (pl. karórágás esetén), sima fogazat (15 éves kor felett fiziológiás)
• fogak törése, repedése, fogszuvasodás (aránylag ritka)
• fogkő (különösebb tüneteket nem okoz)
• fogbélgyulladás, komoly rágási zavarokat okoz, a beteg fogat el kell távolítani
• fogmedergyulladás: a ló egyik leggyakoribb fogbetegsége, rágási zavarokat, komoly fájdalmat okoz. A beteg fogat ki kell húzni, vagy vésni.

A ló fogazata -években-