A musztáng
A musztángok eredetileg Európából származna. Azoknak a spanyol lovaknak a leszármazottai, amelyeket 400 évvel ezelőtt a spanyol hódítók vittek amerikába. A musztáng az utolsó vadló az amerikai kontinensen, és a cowboyok legkedveltebb lova.
A musztáng története
A musztáng a spanyol hódítók lovainak közvetlen leszármazottja. A zsoldosok berber és andalúziai lovaikkal érkeztek Mexikóba a 16. sz. – ban, és később az Egyesült Államok nyugati vidékén telepedtek le.
Vissza a természethez
Az indiánok, akik már jóval az európaiak érkezése előtt az amerikai kontinensen éltek, nem ismerték a lovat, és először nagyon féltek tőle. Azonban hamarosan felismerték, hogy mind a vadászatban, mind a harcban nagyon hasznos lehet. Csere vagy lopás révén egyre több lovat szereztek. Azokat az állatokat, amelyek nem tesztettek nekik, egyszerűen szabadon engedték. Ezáltal egyre nőtt a vadon élő lovak száma. Ménesekké álltak össze, és átszelték a kontinenst egészen a kanadai határig.
Célzatos mészárlás
Az amerikaiak a 19. sz. – ban hozzákezdtek a Nyugat meghódításához, és elűzték az indiánokat. A  kormány emberei felismerték, hogy az indiánok elleneállását úgy tudják a legkönnyebben megtörni, ha elveszik a lovaikat. Ezért az indián törzsek lovait elkobozták, és a vadlovakat egyszerűen lemészárolták. A 20. sz. elejére azonban számuk a becslések szerint milliónyra növekedett. Ez a szám 1970 – re viszont a töredékére zuhant – a lóhúst a házikedvencek eledeléhez és a lakosság élelmezéséhez is felhasználták. Ma a musztáng védett állat.
Élet a ménesben
A musztángok mintegy 15, néha több állatból álló csoportokban élnek. minden ménes kancákból és csikókból, valamint kétévesnél nem öregebb fiatal ménekből áll. A csapatot egy vezérkan ca vezeti. A ménes ura állandóan résen van. Szemmel kell tartania a többi csődört, és ő az, aki veszély esetén a csikókra leselkedő rablókat – kojotok, pumák és medvék – a fogaival és a patáival elriasztja. A fiatal mének, melyeket kizárnak a ménesből, kis csapatokat alkotnak, de mintegy 3 éves koruktól magányosan élnek. Időről időre azonban megverekszenek a többi ménnel, hogy megkérdőjelezzék a ménesben betöltött irigyelt szere püket.
Az is előfordulhat, hogy egy kancát nem tű meg a ménes. Akkor meg kell próbálnia elfogadtatni magát egy másik csapattal. Ilyen kizárt kancákkal alapítják meg a néhai fiatal mének az első saját ménesüket.
A musztáng ma
A 60-as években egy maerikai újságírónő tanúsított különleges érdeklődést a vadon élő musztángok iránt. Felfedeztde, hogy módszeresen írtották őket, és figyelmeztette a nyilvánosságot.
Védelem helyett vadlóbefogás
„Fogadjatok örökbe egy musztángot” jelszóval az amerikai kormány elindított egy programot a musztángok védelmére. Ennek következménye az volt, hogy a vadlovak befogását mindenkinek engedélyezték, és számuk méginkább csökkent.
A valódi védelem: szabadság
Azóta számos egyesület alakult a musztángok viselkedésének kutatására és az állatok védelmére. Megállapítootáka fajta standardját, és védetté nyilvánították. Állatvédők megpróbálják elérni, hogy a mintegy 40 000 még vadon élő musztángot áttelepítsék Amerika nyugati tájainak természetvédelmi övezeteibe, az Idaho és a Kaliforniai közötti területre.
Faji jegyek
Mióta a musztáng ismét szabadon él, elterjedt az Amerikai Egyesült Államok egész nyugati részén, egészen föl, Montanáig. Az odők során más fajokkal keveredett, ezért a musztáng esetében nem beszélhetünk egységes megjelenési formáról, sem standard színekről. A musztángok kicsi és szívós lovak. Különböző tenyésztőegyesületek tenyészkönyveiben jegyzik őket.
Küllem:
A musztáng kis ternetű és vaskos ló. Elülső része nem különösebben jellegzetes. A nyak rövid és elég mélyen ülő,a mar nem túl erősen formáltm a háta meglehetősen rövid és a fara erősen csapott. A lábak szárazak és szívósak. A musztáng feje kicsi és szépen formált, szemei kifejezőek, az orrlyukai nagyok, az orr vonala egyenes. A régi vágású musztángok sokkal kevésbé vonzó, nehéz fejű lovak voltak.
Marmagasság:
135 – 155 cm.
Szín:
Származási területektől függően különböző színek fordulnak elő, gyakori a fakó, a sötétszürke és a pej. A farok, a sörény és a lábak leggyakrabban feketék.
Jellemvonások:
Mivel gyors, erős és rendkívül alkalmazkodóképes, a musztángnak sikerült a nagyon száraz és hegyes vidékeken fennmaradnia. kevés vízre van szüksége, és jól viseli a hosszan tartó hőséget, de a nyg hideget is. Kitartása és biztos mozgáa miatt ideális terepló, az összes lófajta közül a legalkalmasabb a jószágőrzésre.
A „csavargó”
A „musztáng” név a régi spanyol „mestengo” szóból ered, ami az amerikai vadnyugaton azt jelenti: „idegen” vagy „csavargó” . |
AJÁNLOM AZ OLDALT
