A camargue-i ló
A camargue-i ló büszke tartású, kis testű szürke ló, amely a Rhone folyó deltavidékén, a Földközi-tenger francia partján él. Hazájában ma is vannak ennek a kedvelt lófajtának félvadon élő ménesei.
A camargue-i ló története
Bizonytalan eredet
A camargue-i eredete bizonytalan, azonban valószínűleg már sok ezer éve a Rhone deltájában él. Lascauy és Niaux barlangjaiban ( i.e. 15 000 )olyan sziklarajzok láthatók, amelyek a camargue-i lóhoz nagyon hasonló állatokat ábrázolnak. Ereiben valószínűleg ott csörgedezik a keleti gótok ázsiai és mongol lovainak vére, akik több mint 2000 évvel ezelőtt törtek be Dél – Franciaországba. A 7. és a 8. században a kis termetű camargue – lovak a szaracénok erőteljes berber lovaival párosodtak, s ma is magukon viselik azok jegyeit.
Egy védett faj
A camargue-lovat, amelynek csapatait ,,manades”-nek nevezik, azóta ben lrte semmilyen külső hatás. Ahhoz a kis számú európai fajhoz tartozik, amelyek több mint 1000 éve nem változtak.
A camargue-i ló ma
A camargue-it hivatalosan csak 1968-ban ismerték el külön fajként. Létezik saját tenyésztőegyesületük, a tenyésztőcsődöröket az Uzés-ben székelő állami méntelep ellenőrzi. A ,,manades”-ban ugyan már nem élnek olyan szabadon, mint azelőtt, de a Camargue-ban élő félvad lovak száma az utóbbi időben jelentősen megnőtt. A tehénpásztorok általában camargue – lovakon közlekednek, amikor marhacsordáikkal átvonulnak ezen a vad vidéken.
A sós vízú Vaccares – i tó melletti természetvédelmi övezetet megcélzó turizmus erőteljes fejlődésével a camargue – ló manapság szabadidőlóként is egyre közkedveltebbé válik.
Általános jellemzői
A camargue – i ló nagyszerűen alkalmazkodott a rideg, mocsárbeli élethez. Náddal, fűvel, valamint mocsári növényekkel táplálkozik. A misztrál, a tenger felől a mocsarak fölé érkező, kellemetlen szél szinte nem is zavarja, ahogy a nyári nagy forróság, vagy a téli mocsarak jeges vize sem. Kemény patáival a camargue – i ló bármilyen hosszú ideig képes állni az iszapban, anélkül, hogy ennek bármiféle kellemetlen következménye lenne.
A camargue – i ló faji jegyei
Küllem:
Feje háromszögletű, erős, rövid nyaka szögletes vállakon ül. A hát aránylag rövid, a far csapott. Mély széles mellkasa van, erős lábai és kifejező csánkjai. Patái olyan kemények, hogy szinte soha nem kell őket megpatkolni. Szapora lépéseit viszonylag magas és tágas mozdulatok jellemzik. Ügetésben alig lovagolják, mivel ügető lépései meglehetősen rövidek, ezért kényelmetlenek. A camargue – i lovat azonban hosszú távokon canterben, egyenletes és nyugodt vágtában gond nélkül meg lehet lovagolni.
Marmagasság:
Mintegy 140 centiméter, néha kevesebb ( ebben az esetben camargue – i póniról beszélünk ).
Szín:
Szürke. Születésükkor a csikók feketék, barnák, vagy sötérszürkék.
Jellem:
A camargue – i ló különösen ellenálló fajta, amely hozzászokott a mocsaras és sós vidékeken való nehéz élethez. Nagyon igénytelen, tereplónak rendkívül alkalmas, mivel lépései abszolút biztosak. Barátságos természete és bátorsága megbízható társsá teszik.
Ennek ellenére a camargue – i lovat nem szabad kiszakítani származási helyéről, mivel csak ott érzi magát igazán jól. Hozzászokott a bikákkal való békés együttéléshez és ugyanolyan természetességgel köröz körülöttük, mint ahogy egy juhászkutya a nyáj körül.
|