A Przewalski – ló
A Przewalski – ló a mi házi lovunk egyetlen ma élő elődje. Napjainkban már szinte csak az állatkertekben találkozhatunk vele. Mongóliában, eredeti elterjedési területén pár évvel ezelőtt néhány példányt szabadon engedtek.
A szabadsághoz vezető hosszú kerülőút
A vadlovakat a 19. sz. közeoéig csak a Góbi sivatag peremvidékén át – átvonuló mongol nomádok ismerték. Felfedezésük után kalandos vadászat kezdődött, amely csaknem a Przewalski – ló teljes kipusztulásához vezetett.
Kutató egy talány előtt
1879 – ben Nyikolaj Przewalsky, a cári orosz hadsereg ezredese és kartográfusa a Takin Sak hegyeinek környékén folytatott kutatásokat. Munkája során többször is egész ménesnyi vadlovat pillantott meg, amelyeket azonban sehogy sem tudott azonosítan i. Nem hagyta nyugodni ennek a számára ismeretlen lófajtának a látványa, és érdeklődni kezdett felőle az ottlakóktól. Végül egy vadász átadta neki az egyik elejtett állat bundáját. Przewalski elvitte Moszkvába, és megmutatta a természettudós Poljakovnak. Az megvizsgálta, feljegyezte a vadló jellemzőit ls elnevezte a felfedezőjéről, Przewalskiról.
Üldözések és hajtóvadászatok
Orosz természettudósok 1889 – ben rávettek néhány kirgiz vadászt arra, hogy fogjanak be néhányat a nagyrészt még ismeretlen lovak közül. A vadászat sikeres volt, és négy lov at hoztak Oroszországba. Egy évvel később még két további mént és négy kancát vittek ukrajnába. Ugyanabban az időbenállatkereskedők egy expedíción nomád vadászok segítségével 15 kancát és 17 csikót fogtak be. Ezek a fanatikus hajtóvadászatok elsősorban a természettudódok kíváncsiságát voltak hivatottak kielégíteni. Ennek a kivételes állatfajnak néhány példányát azonban elhelyezték európai és amerikai állatparkokban is, ahol a kíváncsi látogatóknak mutogatták őket.
Fogságban, függetlenül
A 20. sz. közepe óta nem láttak Mongóliában Przewalski – lovat. Ha nem élt volna néhány példány fogságban, a faj mára bizonyosan kihalt volna. A 80 – as években a világ 120 különböző állatparkjában éltek a több mint 100 éve elfogadott vadlovak utódai. mindössze azonban mintegy 1000 lóról volt szó, és ez a szám máig sem sokat változott. Habár ezek a lovak már fogságban születtek, és ott is nőttek fel, egyáltalán nem veszítették el vad jellegüket. A Przewalski – lovak ma is, csak úgy mint azelőtt, megszelidíthetetlenek, barátságtalanok, és senkit nem engednek közel magukhoz.
Vissza a mongóliai őshazába
1990 táján a WWF ( World Wildlife Foundation ) tervbe vette, hogy visszatelepíti alovakat az őshazába, ahol időközben létrehozták a mongol nemzeti parkot. A lovakat azonban a hosszú évtizedek során hozzászoktak a fogsággal járó megannyi könnyebbséghez, és nem lehetett őket eg yik napról a másikra szabadon engedni. Ezért előbb kis méneseket alakítottak ki, amelyeket hatalmas, körülkerített területekre helyeztek ki. emellett a tenyészkönyv adatait elektronikus módonis feldolgozták, hogy biztosan a legalkalmasabb lovakat engedjék ki a természetbe. Végül néhány, kínos gonddal kiválasztott, kitűnő állóképességű és tökéletes testfelépítésű állatot elszállítottak eredeti hazájukba, ahol visszakapták a szabadságukat. 1999 – ben a Góbi sivatag sztyeppés peremvidékén 30 Przewalski – ló élt. És hamarosan meg kell érkezniük az első utódoknak is!
Faji jegyek
Hazájában, ahol a Przewalski – lovat ismét a szabad életformához szoktatják, az emberen kívül nem leselkedik rá más ellenség. A különlegesen ősi jellegű, védett ló a mongol kulturális hagyaték részét képezi. Eredeti életterében ma is adottak a gyors szaporodás feltételei.
Származás
Az ősló egykor Európa és Közép – Ázsia tágas sztyeppéit népesítette be. Elterjedési területe azonban egyre kisebb lett, míg végül már csak am ongol pusztákon fordult elő, ahol Nyikolaj Przewalski fedezte fel a 19. sz. végén, 1881 – ben.
Különleges jegyek
A Przewalski – ló valószínűleg az Equus Caballus megnevezésű ősló közvetlen leszármazottja. Szilaj és agresszív, szinte lehetetlen megszelidíteni. Ez a ló vadló volt, és az ismaradt.
Küllem:
A Przewalski – ló feje aránylag hosszú, nehéz, orra kissé szögletes. A rövid, erős nyak meredeken lejtő vállakon ül. Teste zömök, vaskos, a mar lapos, az egyenes hát csapott farba hajlik. A farok mélyen tűzött. Erős, rövid lábai viszonylag kicsi, ám rendkívül kemény patákban végződnek.
Marmagasság:
130 cm körül.
Szín:
A szőrzet színskálája a világos h omokszíntől a vörösesbarna pej színig terjed, világosabb és sötétebb színárnyalatokkal. A sűrű, meredeken álló sörényben sötét belső taraj található. A fehér jegyek közül legjellegzetesebb a tejfeles száj. A fekete pigmentációjú lábakon az alkar tájékán gyakran zebracsíkok találhatók. A hát jellegzetessége a középen végigfutó, ősi lófajtákat jellemző szíjaltság.
Jellem:
A Przewalski – ló minden tekintetben vadló m aradt. Soha nem hagyta magát megszelidíteni. Még az állatkertben is, ahol a visszatelepítő program keretében tartották, kudarcba fulladt mindennemű kísérlet a megszelidítésére. A ló mindvégig szilajon agresszív és kiszámíthatatlan maradt. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
