Bemutatkozik mesterünk, Lelkes Anita
Lelkes Anitának hívnak. 1980.11.16-án születtem.
10 évesen kerültem az Állatkerti Lovasiskolához, ahol shetland-pónin kezdtem lovagolni. Ez még nem az az időszak volt, ahol edzők foglalkoztak velünk. A lényeg az volt, hogy fent maradjunk a lovainkon. Ez hellyel-közzel sikerült is. A bátrak és szívósak megmaradtak, a gyengék pedig elmaradtak. Mecséri Andrásnál kerültem át nagy lóra, és futószárra, az alapokat tőle tanultam. Osztályba kerülve nagyon nagy szerencsémre Nagy Attila épp akkor tért vissza Veszprémbe. Attól a naptól Ő lett az edzőm. Iszonyú sokat tanultam Tőle és köszönök neki mindent!!!
- Nagy Attila -
Teltek múltak az évek, egyre több és „bolondabb” lovat lovagolhattam Attusnak köszönhetően. Nagyon jó társaság volt akkor a Gulyán, sok közös program, sok-sok nagyon jó barát. Atti és Schaller Gábor barátságának köszönhetően aztán Schaller Gabi és felesége Fáró Mirella is segítette lovaglásunk fejlődését. Nem is kellett akkoriban nekünk több és jobb. Aztán történt valami, ami miatt én hetekig nem tudtam kimenni oda, ami addig a második otthonom volt. Az egyik legjobb barátnőm – TIMI- meghalt. Azután már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Minden nap el kellett mennem azelőtt a ló előtt, akit annyira imádott…Aztán rászántam magam és Hála Istennek visszamentem. Nehéz volt az eleje, de kicsi Cseles és a barátaim segítettek.
Aztán Attus edzőtáborba ment Németországba, rám bízta az egyik lovát Marokkót, aki egy nagyon édi, de nagyon bolond kis telivér.
Szerelem volt első látásra, ami a mai napig is tart.:) Attus hazatérése után „megkaptam” Marcikát és én lovagolhattam. Tőle tanultam a legtöbbet, amit lótól eddig tanultam. 1999-ben aztán eljutottunk oda, hogy versenyezhessünk. Előtte is voltak már versenyek (leginkább a kis Dominóval), de azok inkább bemutatók voltak, nem igazi versenyek. Díjlovaglással kezdtük, majd rövid időn belül a military pályán kötöttünk ki, -ekkor már Marcika a saját lovam volt- Ami valószínűleg nem is volt véletlen, hisz a kedvencem. Mivel Marcika utálja az utazást és rendre össze-vissza verte magát a futóban, úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom az egészségét és lemondtam a versenyzésről.
2002-ben aztán felépült Kovács Csaba istállója Nemesvámoson és átköltöztünk. Abban az időszakban vettük meg második lovamat, Wantedot, akin elkezdtem oktatni. Úgy döntöttünk 1 év után, hogy saját istállóban tartjuk őket, így otthagytam a vámosi istállót. Papkeszire kerültünk, ahol 3 évet töltöttünk. Mivel magamra voltam utalva, sokat tanultam a lótartásról, betegségekről, azok kezeléséről. 2008-ban visszaköltöztünk Almádiba, ahol a lovaink kiválló környezetben élik életüket. Augusztus óta pedig ismét a Gulyadombon vagyok. Most már lovasoktatóként. Szeretném, ha a hangulat, a közösség olyan lenne, mint amilyen a Cseh Andrea és a Kovács Noémi idejében volt. Szeretném, ha minden gyerek átélhetné azt a sok szépet és jót, amit nekem sikerült annak idején.
Írta: Lelkes Anita-lovasoktató |