A sorraia ló
Ez az ibériai eredetű kisló csak Portugália egyes területein fordul elő, ahol még ma is a marhacsordák terelésére szolgál. Színe és fejformája feltűnően egyedi, és ősi eredetről árulkodik.
Sorraia ló – a portugál zebra
A Sorraia folyó ( Alto Alentejo tartomány ) mocsaras síkságáról származó ősi jellegű tüneményes kis ló dr. Ruy d’Andrade hippológusnak köszönheti, hogy megmenekült a kihalástól.
Eltűnt és újra felfedezték
A sorraiai esetében ősrégi fajtáról van szó, amely eltűnéséig, a 19. sz. közepéig, félvadon élt az Ibériai – félszigeten, a Tage egyik legnagyobb mellékfolyójának völgyében. Ruy d’Andrade, az ismert luzitániai – tenyésztő a 20. sz. – ban megpróbálta visszatenyészteni a sorraia lovat, és ehhez Alto Alentejo tartományból származó lovakat használt fel, amelyek a múltban és akkoriban is a sorraia jellegzetes egérszürke szőrzetével,szíjalt háttal és lábszárukon jellegzetes zebracsíkozással tűntek ki. A sorraia ló utódainak segítségével sikerült gyakorlatilag új életre keltenie az eredeti fajtát.
A luzitániai egyik elődje
A sorraia ló jellegzetes, enyhén domború fejével sok portugál tenyésztő számára régi ibériai ló őstípusát képviseli. Szőrzetének színe és a lábszár csíko zása a fajta egyedi jellegéről árulkodik. A sorraia nagyon hasonlít a „marismenohoz” (mocsári ló ), ehhez a jégkorszakbeli vadlóelődhöz a spanyol Guadalquivir – deltából, valamint a dél – amerikai töltfajtákhoz és az argentin criollos – hoz is. A történészek az Ibériai – félszigeten olyan vadló nyomaira bukkantak, amely a középkorban, még a „zebra” nevet viselte. Néhány földrajzi elnevezés még ma is emlékeztet erre az állatra, pl. a „Vale de Zebro”, a Zebrák – völgye.
Sem keleti, sem nyugati vér
A portugál tenyésztők rendkívül büszkék rá, hogy a sorraia ló ereiben sem keleti, sem normandiai lófajták vére nem csörgedez. Az őrségi ibériai ló közvetlenutódjáról van szó, amelyik már akkor az Ibériai – félszigeten élt, mielőtt a mórok berber és arab lovaikkal odaérkeztek volna. Sőt, a sorraia feltételezhetően nagyobb szerepet játszott az argentin criollo fajta kialakulásában is, mint a luzitániai.
Bizonytalan jövő
Ma csupán mintegy 100 sorraia ló és három portugáliai méntelepen. A fajta legsebezhetőbb pontja: a sorraia az erős beltenyészet miatt genetikai szempontból viszonylag gyenge vonalat képvisel. Az ázsiai vadló és a tarpán leszármazottjának tartott sorraia jövője ma is, csak úgy mint azelőtt, sajnos rendkívül bizonytalan.
Faji jegyek
Alto Alentejo portugál tartományban található az a mocsaras terület, amelyet két folyó határol: a Sor és a Raia, Itt élt félvadon ez az ősi, jellegzetesen szürke kis ló, a 19. sz. közepéig. A két folyó egyesül, s a Tage legnagyobb mellékfolyóját alkotja: ez a Sorraia, a szürke ló névadója.
Különleges jegyek
Bár ez a faj különböző lófajták keresztezéséből alakult ki, a mai ló viszonylag homogén jegyeket mutat. A Tage csodaszép völgyeiben tenyésztik, és tenyésztésében a legismetebb luzitano – tenyésztők tapasztalataira támaszkodnak. A sorraia esetében rendkívül ősi lófajtáról van szó, színe és testfelépítése az utolsó, még élő vadlovakra emlékeztet.
Küllem:
A sorraia az ibériai lovak könnyű, enyhén csapott fejével rendelkezik. Vesetájéka rövid, válla meredek, háta egyenes, fara erősen csapott. A farok mélyen tűzött. A lábak szárazak és kecsesek, de rendkívül kemények.
Marmagasság:
A sorraia kis termetű ló, amely versenyeken a póni kategóriában is indulhat, mivel marmagassága átlagosan 145 sm körüli.
Szín:
Többnyire szürke, esetleg zsemlyefakó, néha sárga, fekete foltokkal. A hát szíjalt, ami ugyancsak ősi eredetre utal. A sorraia szőrzete egységesen palaszürke, nincenek benne fehér szőrszálak. A sörény, a farok és a csüd sötét színűek. A csüdön és az alkaron gyakran zebracsíkok láthatók, s ezek szintén az ősi származást bizonyítják. Gyakran az orr is sötét, a sörény néha csak középen világos, oldalt pedig sötét.
Jellem:
A sorraia legfontosabb jellembeli tulajdonságai a bátorság és a kitartás. Hihetetlenül szívós és edzett. A portugál parasztok ezért még ma is szívesen alkalmazzák jószágterelésre. Ráadásul az ibériai lófajták jellemző barátságos és alkalmazkodó természettel rendelkezik. A sorraia lovak hideggel és meleggel szemben egyaránt ellenállók, sovány talajon és takarmányos is jól megélnek. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
