A luzitano
Ezt a puha és elegáns járású, akciós mozgású lovat mintha csak a magasiskolára teremtették volna. Világhírre az elismert portugál lovas, Nuno Oliviera nyerge alatt tett szert. Időközben azonban egész Európában honossá vált.
Az ibériai ló
A luzitániai elődei megegyeznek az andalúziai ló őseivel és a 2 fajtának mind a mai napig igen sok a közös tulajdonsága. Azelőtt mindkét fajta az andalúziai megnevezés alatt futott, ma azonban mindegyikük saját törzskönyvvel rendelkezik.
Igen régi fajta
A luzitániai a világ legrégibb lófajtái közé tartozik. Már a rómaiak is nagyra értékelték ezt az erős, nem túl nagy termetű lovat hajlékonysága, temperamentuma és összetett mozgásokra való képessége miatt. Az ibériai lovat az évszázadok során sok más fajtával, főleg arab lovakkal keresztezték. A reneszánsz és a barokk korában egész európ egyik legkedveltebb lova volt. Kitűnő mozgásának köszönhetően alkalmazták csatákban és bikaviadalokon is. A klasszikus lovaglási mód fejlődésével népszerűsége egyre nőtt. Európa minden udvarában saját „ genette”-re vágytak a magukra valamit is adó lovasok ( akkoriban így nevezték az ibériai lovat ).
A népszerű átörökítő
Az amerikai lótenyésztés alapját tulajdonképpen azok a portugál és spanyol lovak képezték, amelyeket a néhai tengeri utazók magukkal vittek az Atlanti – óceánon túlra. Az ibériai lovat emellett a 16. és a 19. sz. között Európában mindenütt más lófajták nemesítésében alkalmazták. Nem csupán a fríz lónál érezhető ez a befolyás, de például a híres lipicai, vagy connemara póni esetében is.
Egy időre kiment a divatból
Miután évszázadokon keresztül nagyon keresett volt, az ibériai ló később egyre inkább feledésbe merült. A háborús taktika megváltozott, a technika fejlődött és már nem használtak lovakat. Néhány évtizeden keresztül a bikaviadalokat is betiltották. Ezzel párhuzamosan egyre inkább divatba jött a lóverseny és vele a gyors telivérek. Abban az időben merőben új lótípusra volt igény, amely az ibériai lovat, úgy tűnt, végleg háttérbe szorította. S ez nem is csoda, hiszen az ibériai valóban nem rendelkezik sem átlagon felüli ugrókészséggel, sem pedig különleges gyorsasággal.
A tenyészkönyv
1960 után azonban ismét megnőtt az érdeklődés az ibériai lovak iránt. A luzitániai elsősorban a közismert portugál lovas, Nuno Oliviera munkásságának köszönhetően vált ismertté, aki a nagy tehetségű lovakat főleg a magasiskola gyakorlataiban tökéletesítette. A fajta tenyészkönyvét 1966 – ban nyitották meg. A luzitániai ma már ismét egész Európa legkeresettebb lovai közé tartozik.
Faji jegyek
A luzitano, vagy luzitániai ló kitűnően alkalmazkodott őshazája – az Ibériai – félsziget, beleértve Portugáliát is – forró és száraz klímájához. Ez nyilvánvaló, hiszen szőrzete vékony szálú, finom, sörénye selmyes, patája kemény.
Különleges jegyek
Kecsesség és kiegyensúlyozottság az erős oldalai ennek a kis termetű lónak. Térölelő, kényelmes jármódjait mind a díjlovaglók, mind pedig a hobbilovasok is rendkívül nagyra értékelik. A luzitániai rugalmas mozdulatai révén a könnyedség, hajlékonyság és elegancia érzetét kelti, s bátorsága is figyelemre méltó.
Küllem:
A luzitániai nagyon harmonikus testfelépítésű ló. Feje finoman metszett és száraz, az orrhát többnyire egyenes és nem homorú,mint az arab lóé. A kifejező, nagy szemek szelídségről árulkodnak. A kissé vaskos, közepes hosszúságú nyak jól tűzött, erős vállak fogják közre. A mar erős és széles, nem túl domború. A hát rövid, izmos és csaknem egyenes, az ágyék kifogástalan, erős, a far kissé csapott, ami lehetővé teszi az összeszedettséghez szükséges súlyfelvételt a ló hátsó felén. A lábak kecsesek, de erősek. A sörény és a farok selmyes, dús és hosszú.
Marmagasság:
150 – 165 cm.
Szín:
Szürke, pej, fekete, ritkábban fakó vagy sárga.
Jellem:
A luzitániai örökölte a már időtlen idők óta rendkívül szigorú tenyésztési elveknek alávetett ibériai elődei szelídségét, tanulékonyságát és bátorságát. Barátságos, intelligens és engedelmes, kellemes, kegyensúlyozott, együttműködő fajta, ugyanakkor tüzes vérmérsékletű, temperamentumos ló. |